Na jó, mondjuk pont ma nem. A hőmérőnk 10°-ot mutat, és felhős az ég. Nem mondanám strandidőnek…

De talán a képek segítenek majd kicsit felidézni az elmúlt napok szikrázó napsütését

Modell: Balázsi Anna
Fotó: Dala Gábor
Smink: Bartha Kata

Sokan kérdezgették, hogy miért nem írok már, mikor lesznek újra sbsek, esetleg szakmai cikkek, vagy bármi termékbemutató, de mindenkit türelemre intettem.

Versenyfelkészültem, ugyanis.  Amikor elolvastam a Moszi versenykiírását a stiletto építő-díszítő versenyről, nagyon tetszett, egy dologgal volt csak bajom. A 2 és fél órás versenyidővel. Egy díszített stiletto köröm ugyanis a hétköznapokban sosem sikerült még 3, de inkább 3 és fél óránál kevesebb idő alatt.

Nagyon bosszantott az idő, igazából el sem akartam indulni… De mégis elkezdtem gyakorolni, mert be akartam bizonyítani, hogy ez így képtelenség. Aztán rá kellett jönnöm, hogy működhet a dolog, megfelelő modellel, megfelelően rövid sablonnal megvan ez… Aztán ki kellett találnom, hogy mi is lesz a nyerő design. Eleinte úgy voltam vele, hogy egyszínű körmöt építek, matt felülettel, és fényes mintával, de az volt az érzésem, hogy egy ilyen versenyen, ahol az anyagok minél sokrétűbb felhasználása pontot ér, nem szabad bevállalnom egy ilyet, túl kevés lett volna. Amikor már megvolt az alapötlet, folyamatosan változtatgattam a mintán is. Ami biztos volt, hogy világosat szerettem volna, a mosolyvonalnál fehérrel.  Biztos volt a márványminta is, mert az elég gyorsan elkészíthető, látványos is. Aztán fészbúkon láttam egy díszítést, megtetszett az is, úgyhogy összeépítettem a saját, már meglévő mintámmal.
Nem mondom, hogy gyorsan született meg a köröm díszítése, de a lényeg, hogy megvolt “A Minta”. Rendben voltam az idővel is, és bevallom most először indultam neki úgy a versenynek, hogy tényleg nem érdekelt az eredmény. Körmösberkekben ugyi mindig mennek a spekulációk, hogy melyik cég támogatja a versenyt, akkor vajon ki lesz a zsűri, azok kit fognak (fognak-e egyáltalán valakit) segíteni, ilyesmik. Egyrészt sokkal több indulóra számítottam, legalább 20 emberre, de úgy tűnik, hogy csak 13 voltunk olyan bátrak, hogy bevállaljuk ezt a két és fél órát. Saját magamat 8. helynél előrébb nem is gondoltam, a 13 embert látva egy 5. hellyel simán ellettem volna. Szóval így indultunk.

Ehhez képet kb rettegésben telt a reggelem, és mire a modellem, Dóri jött reggel 10re, már idegbeteg voltam, annyira izgultam Előkészítettem a körmét, kezét, és mivel nem akartam utsó pillanatban megérkezni a verseny helyszínére, kb egy órával a szükséges előtt nekiindultunk. Most persze nem volt forgalom, nem jött közbe semmi, így verseny előtt még kényelmesen meg is ebédeltünk.

Amikor bemehettünk a versenyterületre, fogalmam se volt, melyik asztal lesz a jó választás, úgyhogy befoglaltam azt, ami a többiektől legmesszebb volt. Hát, antiszoci vagyok, nahh

Elég meleg volt a teremben, kezdtem is örülni, hogy fú de jó, királyul fog kötni az anyag, nem kell szenvednem, de arra nem voltam felkészülve, hogy menetközben bekapcsolják a légkondit,  és a 25 fokból lesz 20. Szerencsére a márványmintának nem ártott, csak én anyáztam, hogy beleragad a porci az ecsetembe, meg nem marad ott az anyag, ahova teszem, szal kicsit szívtam vele, de végülis nem volt gáz. Amikor már tudtam, hogy időben jó vagyok, kicsit körbe is mertem nézni. Fura volt, hogy a többiek bevállalták a hosszú körmöket, és akkor kicsit aggódni is kezdtem, hogy lehet, mégse lesz meg az a középmezőny… De utána inkább megint a reszelésre koncentráltam, és inkább duplán átbufiztam, meg kicsit fel is políroztam a körmök felületét, nehogy maradjon reszelőnyom, vagy bármi, ami csökkentheti az esélyeimet.

Amíg a modelleket zsűrizték, nekünk szabadfoglalkozás volt, ami igazából azzal telt, hogy egyik helyről ültünk a másikra Mivel úgy voltam vele, hogy úgysem leszek dobogós, legszívesebben meg sem vártam volna az eredményhirdetést, de aztán láttam fotókat a többiek versenymunkáiról, és kezdtem úgy gondolni, hogy még akár számomra érdekes eredmény is születhet. Szerencsére nem húzták nagyon el a díjátadót, a mi számunkat szólították másodiknak. Ahogy sorolták a neveket végig, szép lassan elérkeztünk a hatodikhoz, aki nem én voltam. És az ötödik sem. Ott akkor emlékszem nagyon izgultam, hogy nehogy negyedik legyek, hadd kerüljek akkor már fel a dobogóra… Aztán, amikor bronzérmesként szólítottak, nagyon örültem! Egyrészt a saját helyezésemnek is, másrészt azért, mert ez azt jelentette, hogy a Perfectes versenycsapat mindhárom tagja a dobogón állhat
Annyira örültünk neki, hogy nem is akartunk lejönni róla! A legnagyobb szó mindhármunknak az volt, hogy olyan zsűri értékelte jónak a munkánkat, aminek tagjait többségében az egyik konkurens cégtől delegálták.

A zsűrizésről:
A körmöket pontozták egyrészt az építőversenyek kritériumai szerint, másrészt pedig a szabadszél díszítettsége szerint is.
Durva volt látni olyan szempontokat a pontozólapon, amit eddig díszítőversenyen soha, és jó rossz volt szembesülni azzal, hogy még mindig nem tudok egyforma körmöket építeni… Aminek viszont nagyon örülök, hogy több zsűritag is úgy értékelte a körmeimet, mint “szép, harmonikus munka”. Tudom, lehetett volna hosszabb, akkor díszítésből is több fért volna rá, és talán még feljebb jutok a dobogón, de nem mertem bevállani, mert féltem, hogy kicsúszok az időből…

Összességében nézve jó volt versenyezni, de legjobban mégis a felkészülési szakaszt élveztem, azt, hogy a minikörmök helyett megint gyárthatok valami extrábbat, nagyon szerettem, hogy versenyzőaggyal kellett néznem a körmöket, amiket csinálok, és nagyon szerettem azt is, hogy látva a hibáimat, kénytelen vagyok visszavenni az arcomból, és megint dolgozni valamin, amit el kell érnem… Persze ezek a hibák az avatatlan szemnek fel sem tűnnek, de a zsűri, meg én is látom őket, és tudom, hogy min kell fejlődnöm, hogy a szakma képzeletbeli lépcsősorán a következő fokra léphessek!

Legyél műkörmös! Divatszakma! Kevés pénzből is elindulhatsz! A szakma előnye, hogy viszonylag kis befektetéssel, hamar el lehet jutni egyről a kettőre. Csak beszélgess a vendégekkel órákon át, és kaszálj sokezret!

KAMU!!!

Az hagyján, hogy a különböző tömegképző intézmények milyen szlogennel csábítják a tanulókat a képzéseikre, de amikor az Ipartestület állít fura dolgokat, eldobom az agyam…  Március elején jelent meg egy cikk “A manikűrösök körmére égett a válság” címmel, melyben az Ipartestületet meginterjúvolva számolnak be a szépipari statisztikákról. Szóba kerül a körmös szakma mellett a fodrász és a kozmetikus vállalkozók, cégek helyzete is. Aztán, a statisztikák után jön az, ami kicsapta a biztosítékot…

” A szakma előnye, hogy viszonylag kis befektetéssel, hamar el lehet jutni egyről a kettőre. ”

És bár a cikkben pont ki van hagyva, kinek a szájából hangzott ez el, de gyanítom, hogy az előzőekben is megemlített Balogh Lajosné, a Moszi elnöke nyilatkozott így. (Ha nem így van, és az “újságíró” költötte a megjelent sorokat, akkor is a Moszi felelősségének tartom ezt…) Szóval maga az Iparkamara sincs tisztában azzal, mi kell egy körmös vállalkozás elindításához???

Hát akkor számoljunk konkrétan, mi is az a kis befektetés:

OKJ-s tanfolyam
Kiscsoportos, jó oktatóval, garantált tudással, kezdőcsomaggal: 216.000 Ft
A kezdőcsomag kb a tanfolyam végéig tart ki, néhány eszközt utána is tudsz használni, de a többit rendszeresen pótolni kell.

Egyéni vállalkozás beindítása, illetékek, kamarai regisztráció : 17.000 Ft

Az üzlet beindulása:
Szükséges eszközök:
asztal (Ikeás) 8.000.-
székek (2 db irodaszék, kezdésnek tökéletes) 20.000.-
tárolók (kisszekrény, vagy polc) 10.000.-
csiszológép (normális, középkategóriás – igen, kezdőként is érdemes ezzel kezdeni) 40.000.-
asztali lámpa (vékony, hidegfényű) 10.000.-
törülközők (2 nagy, 2 kicsi, sima egyszerű) 3.000.-
munkaruha (5db  póló, jó minőségű, de márkátlan, +1 kötény ) 8.000.-
Kiegészítők (papírtörlő, díszítőkellékek, szappan, tisztítószerek, fertőtlenítő, mindenféle egyéb) 30.000.-
Kaució (általában 2 havi díj) 80.000.-

Eddig 462.000 Ft, és még nem dolgoztunk, csakis a legalapabb dolgaink vannak, valamint a tanfolyam elvégzése alatt is élnünk kellett, csekket befizetni, stb

Költsünk kicsit reklámra:
1000 db szórólap 5.000.-
200 db 2 oldalú névjegykártya (hátoldalon hely az időpontoknak) 8.000.-
hirdetések a neten: ingyen

Ha már beindult a biznisz:

Havi fix költségek:
Járulékok (legyen minimálbér, akkor kb) 57.000.-
Bérleti díj: 25.000.- minimum, de érdemes 40.000.-tal számolni, és akkor ez már rezsivel együtt van
Könyvelő (középkategóriás) 10.000.-

Ez havonta legalább 107.000.- És ezt ki KELL fizetni, minden hónapban!

Itt nem számoltunk még az iparűzési adóval, az esetleges társasági adóval, ha áfakötelesek vagyunk, akkor az áfával, és nem vettünk semmilyen anyagot sem, azaz még mindig a meglévőkből dolgozunk. Akárhogy is nézzük, ennél minden hónapban csak több lehet a fizetnivalónk!

Ha már van pár vendégünk, és nem a legócskább anyaggal dolgozunk, akkor kb 30-40.000.- ftot költünk havonta alapanyagra. Ha alig van vendég, akkor is költünk ennyit, mert mindig van valami színes, csillogós, ami KELL
Számoljunk 30.000 Ft-tal.
Az azt jelenti, hogy havonta van 137.000.- költségünk. Kezdő körmösként átlagárral érdemes dolgozni, legyen ez 5.000.- szettenként.

Hány körmöt is kell megcsinálnunk legalább ahhoz, hogy nullára kijöjjenek a költségek? 28at!

Igen, majdnem 30 vendég kell havonta ahhoz, hogy ki tudjunk fizetni mindent.
Ha pénzt is akarunk keresni, mondjuk még egy 100.000.-ot, akkor még 20 vendéget kell gyűjtenünk. Az 58 vendég egy hónapban. Viszont, ilyen vendégmennyiségnél az anyagköltség is megnő, kb 60.000.-re, azaz kell még 10 vendég, hogy ezt fedezni tudjuk.
68 vendég havonta, és akkor be van fizetve minden, és van 100.000.- Ftod, amiből hitelt törleszthetsz, ehetsz, öltözhetsz, stb.

Szerinted mennyi idő alatt tudsz gyűjteni 68 vendéget?

1 év mondjuk? És addig miből élsz? A kis befektetésből, mi?

Hát persze…

Ha rendszeresen beszámolsz róla, milyen körömlakkot vettél mostanában, és ezt meg is szeretnéd mutatni a saját körmödön, de hadilábon állsz a lakkozásal, akkor hajrá, itt a lehetőség!

Csak beautybloggereknek tartok egy “hogyan-lakkozzam-a-saját-kezem” témájú, kb másfél órás kis tanfolyamot, tökingyen. Mert nem akarok a büdös életben soha többet ilyen igénytelen lakkozásokat látni:

Jelentkezni az emilemre lehet a saját neveddel és a blogod URLjével.

És ez most tökkomoly.

Elmondhatom, hogy a múlt hét igazán zsúfolt volt… Nem mintha panaszkodnék, sőőőt
A körömpalota utáni izgalmam épp, hogy elszállt, máris újabb érdekesség várt rám: Ilona Musik tanfolyama.

Bár a bemutatójáról lemaradtam, és sok negatívumot hallottam róla, azért nagyon vártam a hétfőt.

FB-n sokat csorgattam a nyálam a munkáit nézegetve, nagyon tetszettek mindig is a kis virágai, a finom, menyasszonyos díszítései. Mostanában annyira kevés mintás körmöt gyártok a vendégeknek, hogy már rendesen ki voltam éhezve a porcivirágokra!

Ilona tanfolyamán tök szép dolgokat tanultunk, és persze, amikor már tudom, hogy mit hogyan kéne csinálnom, akkor már tök könnyűnek látom, de nekem az istennek se jutnak magamtól eszembe ezek a dolgok. Pl csináltam ugyi a gyűrődéses technikát porciba, alufóliával. Csináltam már zseléből is, folpackkal. De az, hogy az alap egyből többszínű legyen, eddig sosem jutott eszembe. Ehhez is egy tanfi kellett DD
Ilona virágai amilyen mutatósak, annyira egyszerű elvet követnek. Nála is a kevesebb a több, nincs túlextrázva, semmi extrém bonyolultság, csakis odafigyelés, és részletes kidolgozás kell, hogy a virágai ilyen gyönyörűek legyenek. Nagyon élveztem azt a napot, szükségem volt arra, hogy kicsit kiessek a mókuskerékből, és feltöltődjek.
Munka közben pedig újra meggyőződhettem arról, hogy az új Perfectes színes porok (és a régi közül is némelyik) megüti azt a szintet, amivel már élvezet az alkotás. Van bizonyíték is

Aki ügyes, és tudni akarja, az FB-on megtalálja a felhasznált anyagokat, most nem írnék reklámot A lényeg, hogy nagyon elégedett vagyok ezekkel a porokkal, maximálisan megközelítik az anno először az országba került NA porok színét, minőségét. Bár még nincs olyan nagyon sok színben, mint az említett márka, a Perfectes csapat erőfeszítéseit ismerve hamarosan behozzuk majd a lemaradást

A tanfi után dolgoztam még egy napot, aztán már csomagolhattam is össze körmös cuccaimat, meg a ruháimat az útra.

Megint egyéni csúcsot döntöttem, egy hetes ruhamennyiséget összecsomagoltam abba a táskába, ami eddig 4 napra volt hitelesítve És aki ilyenkor azt hiszi, hogy bármiről is lemondok, na az téved Mondjuk csalni csaltam, mert a cipőket külön zacsiban vittem

Az odautat bevallom nem vártam nagyon, bele sem mertem gondolni, milyen lesz 8-10 órát zötyögni egy emelőplatós teherautóval. De aztán kár volt aggódni, persze nem volt olyan kényelmes, mint egy Alfa, de mégis kellemes csalódás volt. Lehet, az is segített rajtunk, hogy félúton megálltunk, és az éjszakát Ljubjanától nem messze, egy kis szállodában töltöttük. A recepción félreérthették a viszonyokat, mert mi lányok egy franciaágyas szobát kaptunk, bár, a 3. ágy (amolyan  kempingágyféle) is meg volt ágyazva, így még válogathattunk is

A gyors reggeli után folytattuk az utat, meg kell mondjam, Szlovénia, legalábbis amit láttam belőle, gyönyörű!!!Hegyes-dombos a vidék (na igen, ezt én személy szerint amúgy is nagyon szeretem), az égbolt ragyogó kék volt, és mindenhol termőföldek, gyümölcsösök, meg legelők. Hülyeség, de legelőször a szlovén tej jutott eszembe Aztán Lajosunk mondta, hogy nagyon sokan Szlovániát kis-Ausztriának hívják. Igazat kellett neki adnom. A tájat látva úgy döntöttem, majd egyszer Tvel is el kell jönnünk ide, mert ezt neki is látnia kell!

A reggeli indulást követően (pontban 8kor gurultunk ki a parkolóból), nagyjából délre meg is érkeztünk Bolognába, a kiállítás helyszínére. A standépítéssel igazából annyi dolgunk volt, hogy az áruval telepakolt állványokat be kellett tolni a standba, aztán szépen elrendezgetni őket, végül a tégelyeket megszabadítani a védelemtől, és tádáááá, már állt is a stand A nagy dolgozásban lőttem néhány képet, csak hogy érzékeltessem a hangulatot

Az érdemi munkával viszonylag gyorsan megvoltunk, helyükre kerültek a polcok, a plakátok, megtaláltuk a helyét az összes elemnek, így utána tényleg csak a rendezgetés maradt. Első pillanatra azt gondoltam, hogy hú, ez simán kész, aztán csak elszórakoztunk még ezzel is ugyanennyi időt, mint magával a berendezéssel

Szerintem szép volt, bár tény, hogy a nyálam csorgott némelyik épített stand láttán, annyira gyönyörű volt! Volt olyan, ami fényes hófehér volt, olyan mennyország fílingű, csak egy baj volt vele: ott aztán árulni nem lehetett, max tárgyalni…
Nagy kedvenc volt egy másik is, ahol épített pult volt, és egy nagyon faja poszterrel tapétázták a hátfalat…

A körmös cégek egyébként 2 nagy, egy mini és egy fél pavilonban kaptak helyet. Ahhoz képest, hogy mennyivel nagyobb léptékű volt az egész kiállítás, mint az itthoni Beauty, nem találtam olyat, ami hűűű, de lekötött volna.

Sokkal nagyobbak voltak a standok, mint itthon, volt, ami kifejezetten boltszerűre volt megépítve. A cuccokat sok helyen ki sem lehetett próbálni, viszont elég sok standnál dolgoztak körmösök. Fura volt még nagyon, hogy olyan sok körmös cég volt jelen, hogy el se fértünk az épületekben, mi például konkrétan egy sátorban voltunk. Igaz, majdnem akkorában, mint némelyik fix csarnok…
Érdekes volt még, hogy több stand is zsibvásár jelleget öltött, pl a mindenhol jelen lévő lengyeleknél is ilyen volt. Az is szokatlan volt, hogy ahogy közeledett a  kiállítás vége, sok standnál egyre olcsóbb lett minden Mondjuk álmaim bőröndjének az árát csak 10 euróval csökkentették, mégis, így már alatta volt a lélektani határomnak. Jajj de szépen fogalmazok Szóval jött velem A régi húzós bőröndöm amúgy is kiszolgált, és a kiállítás előtt a húzókája végleg megadta magát, így talán még könnyebb szívvel költöttem a pénzt Egyébként a bőrönd nagyon extra, teljesen más, mint amiket itthon lehet kapni… Sokkal nagyobb, az alsó részében van fiók is a kicsi kütyüknek, a teteje meg vállpánttal kiegészíthető. Alul is, felül is elférnek kényelmesen a nagyobb flakonok is állva (!!!), amit egyedül hiányolok belőle, az a réteges kihajtható apróságtároló. De a régi bőröndömnek a tetejét megtartottam, szal a kettő együtt kb az egész bolt cipelésére alkalmas már. Jahh, és ami nagyon nagyon fontos: a bőrönd maga ezüst, metálosan csillogó krokodilt formáz. Nem formailag, mintailag. Nyami Az utazós táskámat elnézve amúgy is vonzódok a krokodilbőr jelleghez, lehet, ez valami beütés nálam… Visszatérve a kiállításra: igazából elég sok pénzt vittem magammal, hogy majd hűde bevásárolok (elvégre csak ez európa legnagyobb szépipari kiállítása), de csalódnom kellett. Pár csillám, meg a bőrönd, ami hazajött velem.

És akkor legyen szó a körmökről is: A nápolyi tapasztalatokhoz képest megkönnyebbültem, itt nem voltak olyan hűdegáz fazonok, sőt, némelyik lány kifejezetten szép körmökkel érkezett. Mondjuk lehet, hogy ebben szerepe volt annak is, hogy sok magyar lány dolgozott a standokban
Jó volt találkozni eddig ismeretlen ismerősökkel, akinek csak a munkáit nézegethettem a neten,  sőt, találkoztam olyan “ismerőssel” is, akivel tanfolyamon voltunk együtt pár napot, és igazán nem is foglalkoztunk egymással, csak most, a kiállításon örültünk magunknak, meg a másiknak 

Első napon még fotózgattam a körmöket, amiket csináltam, de utána valahogy olyan egysíkú lett az egész… Meglepő, hogy mennyire nem elfogadóak az észak-olaszok.. Kocka minden mennyiségben, de rövid, és díszmentes legyen… Volt, hogy jól jött, hogy nem tudok beszélgetni olaszul, mert így kb azt csinálhattam, amit akartam A cérna végül akkor szakadt el, amikor utolsó nap jöttek a gyereklányok… A 13 éveseknek egyszerűen nem voltam hajlandó körmöt építeni, erre ők szájhúzva, megsértődve hagytak ott.
Cserébe azért volt kellemes élmény is, akivel tudtam kommunikálni, és szakmabeli is volt, azzal nagyon jól elszórakoztunk, és még az anyagokkal is megismerkedett.

Itthon nem annyira megszokott, hogy valaki több napon is kijöjjön (hacsak nincsen olcsóbb, vagy ingyenes belépője), de a Cosmoprof akkora volt, hogy tökre érthető módon többen 2-3 napot szántak a kiállítás alapos tanulmányozásának. Ilyenek voltak a svájci lányok is, akikkel első nap durván hiányos olasztudásomat kézzel lábbal kisegítve kommunikáltunk, aztán kiderült, hogy könnyedén cseveghetünk németül is Így utólag, az elkészült képeket nézegetve verem a fejem a falba, mert kb semmi olyat nem fotóztam le, amit érdemes lett volna… Legközelebb megígérem, jobban felkészülök, és mindent-mindent lefotózok!

A 4 nap kiállítás egyébként olyan gyorsan elszaladt, hogy csak na, alig eszméltünk, és már vége is volt. Már épp kezdtünk hozzászokni a keléshez, a reggelihez, a finom vacsorákhoz, erre gyalázatos módon egyszerre csak véget ér az egész… Utolsó este előre féltünk, mennyire fog hiányozni a finom vacsora, de aztán már annyira csomagoltunk, hogy senki nem gondolt vissza, inkább arra koncentráltunk, hogy mielőbb útnak indulhassunk. A bepakolás szinte ugyanannyi időbe tellett, mint amikor építettük a standot, megdöbbentő volt, hogy itt is a babramunkával ment el az idő… De aztán jött a búcsúzkodást, elköszöntünk az olaszországi partnerektől (itt is köszi nekik a szuper szállodát, meg a jó hangulatot), és nekiindultunk  a hazaútnak. Eleve úgy terveztük, hogy hazafelé is megalszunk valahol, csak azt nem tudtuk, hogy meddig jutunk el, így a szállodaválasztásnál abszolút a gps-re bíztuk magunkat. Hát volt meglepi, nem gyenge! Éjjel egykor támadtuk be a hitelt, aminek a recepciója, meg a hallja kellemes reményeket ébresztett bennem. Imola óvatosan figyelmeztetett, hogy az olaszoknál bármi lehet, ne reménykedjek túlságosan… De aztán jöttek a folyosók, a lift, és a szobánk… Szerintem elég, ha azt modnom, hogy ezerrel elkezdtünk fotózni, mert nem akartunk hinni a szemünknek A hatalmas, kétágyas szobában 2db másfél személyes ágy volt, a fürdőn kívüli mosdóval (bidé persze itt is volt), puha volt a szőnyeg, meg úgy összességében is, nahh. Hát nagyon elégedettek voltunk! Reggel bíztattuk magunkat, hogy akkor tuti a kaja lesz szegényes, de neeeeem, az is nagyon szuper volt. Megállapítottuk, hogy szeret minket az élet, jessz, ó jessz!

Innentől a hazaúton igazából semmi érdekes nem történt,  az utsó két órát simán átaludtam… Illetve de. Még Olaszországban, a szlovén határ előtt mintha egy earthshipet láttam volna. Azóta is utána nyomozok, de senki nem tud semmit róla, és a neten sem találtam róla infót

Amúgy, ha valakinek ismerőse Bernat-Jazz a kamionos, megmondhatja neki, hogy mi voltunk az a két szőke csaj, aki a benzinkútnál úgy mosolygott rá Ha profi vagyok adatgyűjtésben, és minden igaz, ezt a gyönyörűséget neki köszönhetjük:

Több ilyen zene keresése itt: MAGYAR ZENÉSZ BÁZIS

Fúúúú
Olyan sokat akartam írni, de aztán ahogy itt ülök, előjön a fehér lap effektus, és elfogynak a szavak…
A mai nappal lezárult egy időszak, és most a naaagy esemény utáni elégedett izgalommal vagyok tele. Sokan azt hiszik, hogy egy körmös rendezvény a bemutatózók szempontjából csak annyi, hogy odamegy, megcsinálja a körmöt, összepakol és kész.
Nem tudom, lehet mások így vannak vele, nekem sosem ilyen. A bemutatóra is fel kell készülni, fel kell építeni a bemutatót magát is. Amikor már tudom, hogy mit fogok készíteni, akkor kicsit tréningezek rá, hogy a kezem is ráálljon, ne csak elméletben tudjam a dolgokat, és mentálisan is rá kell hangolódnom. Minden egyes bemutatós nap előtt megfogadom, hogy most aztán korán lefekszem, kipihenem magam, és frissen, ropogósan és üdén állok neki a napnak, de aztán sosem így lesz Mindig az utsó pillanatban pakolok össze, mindig az utsó pillanatban rendezem meg a körmömet, mindig mindent az utsó pillanatra hagyok…
Természetesen most sem változtattam ezen a jóóó szokásomon

Ennek ellenére (vagy tán épp ezért?) a mai nap nagyon jól sikerült. A bemutatómra nagyon sokan voltak kíváncsiak, és utána is végig érdeklődve álltak körbe a körmösök.
Annyira jó élmény egyébként, hogy ekkora sikere volt a Finchnek… Volt olyan kolléga, aki saját bevallása szerint is csak azért jött el a palotára, mert meg akarta nézni élőben, hogy milyen is az a műköröm, ami extra is, de szalonhosszúságban is működ, és zseléből készül.

Nos, meglátta És ez most elég nagyfejű lesz, de olyan jó, hogy nem csak én vagyok elégedett a Finch-csel tökre örültem, hogy ilyen sikere volt. És olyan hihetetlen, hogy van egy új körömforma, amit én csináltam, és másoknak is tetszik

Annyira köszönöm mindenkinek, aki ott volt, és kíváncsi volt rám, meg a Finchre is, azt a sok energiát, amit ma begyűjthettem
Nagyon feldobódva értem haza! A ráadás pedig az volt, hogy a Trendmániát most vasárnap velem kezdték

Jó kis egónövelő nap volt ez a mai

Elégedett vagyok magammal Jól nézek ki a videóban, nem grimaszolok beszéd közben, és érthető az, amit mondok
2:30tól vagyok én, de persze aki akarja, végignézheti az egészet