Csend után

Sokan kérdezgették, hogy miért nem írok már, mikor lesznek újra sbsek, esetleg szakmai cikkek, vagy bármi termékbemutató, de mindenkit türelemre intettem.

Versenyfelkészültem, ugyanis.  Amikor elolvastam a Moszi versenykiírását a stiletto építő-díszítő versenyről, nagyon tetszett, egy dologgal volt csak bajom. A 2 és fél órás versenyidővel. Egy díszített stiletto köröm ugyanis a hétköznapokban sosem sikerült még 3, de inkább 3 és fél óránál kevesebb idő alatt.

Nagyon bosszantott az idő, igazából el sem akartam indulni… De mégis elkezdtem gyakorolni, mert be akartam bizonyítani, hogy ez így képtelenség. Aztán rá kellett jönnöm, hogy működhet a dolog, megfelelő modellel, megfelelően rövid sablonnal megvan ez… Aztán ki kellett találnom, hogy mi is lesz a nyerő design. Eleinte úgy voltam vele, hogy egyszínű körmöt építek, matt felülettel, és fényes mintával, de az volt az érzésem, hogy egy ilyen versenyen, ahol az anyagok minél sokrétűbb felhasználása pontot ér, nem szabad bevállalnom egy ilyet, túl kevés lett volna. Amikor már megvolt az alapötlet, folyamatosan változtatgattam a mintán is. Ami biztos volt, hogy világosat szerettem volna, a mosolyvonalnál fehérrel.  Biztos volt a márványminta is, mert az elég gyorsan elkészíthető, látványos is. Aztán fészbúkon láttam egy díszítést, megtetszett az is, úgyhogy összeépítettem a saját, már meglévő mintámmal.
Nem mondom, hogy gyorsan született meg a köröm díszítése, de a lényeg, hogy megvolt “A Minta”. Rendben voltam az idővel is, és bevallom most először indultam neki úgy a versenynek, hogy tényleg nem érdekelt az eredmény. Körmösberkekben ugyi mindig mennek a spekulációk, hogy melyik cég támogatja a versenyt, akkor vajon ki lesz a zsűri, azok kit fognak (fognak-e egyáltalán valakit) segíteni, ilyesmik. Egyrészt sokkal több indulóra számítottam, legalább 20 emberre, de úgy tűnik, hogy csak 13 voltunk olyan bátrak, hogy bevállaljuk ezt a két és fél órát. Saját magamat 8. helynél előrébb nem is gondoltam, a 13 embert látva egy 5. hellyel simán ellettem volna. Szóval így indultunk.

Ehhez képet kb rettegésben telt a reggelem, és mire a modellem, Dóri jött reggel 10re, már idegbeteg voltam, annyira izgultam :D Előkészítettem a körmét, kezét, és mivel nem akartam utsó pillanatban megérkezni a verseny helyszínére, kb egy órával a szükséges előtt nekiindultunk. Most persze nem volt forgalom, nem jött közbe semmi, így verseny előtt még kényelmesen meg is ebédeltünk.

Amikor bemehettünk a versenyterületre, fogalmam se volt, melyik asztal lesz a jó választás, úgyhogy befoglaltam azt, ami a többiektől legmesszebb volt. Hát, antiszoci vagyok, nahh :D

Elég meleg volt a teremben, kezdtem is örülni, hogy fú de jó, királyul fog kötni az anyag, nem kell szenvednem, de arra nem voltam felkészülve, hogy menetközben bekapcsolják a légkondit,  és a 25 fokból lesz 20. Szerencsére a márványmintának nem ártott, csak én anyáztam, hogy beleragad a porci az ecsetembe, meg nem marad ott az anyag, ahova teszem, szal kicsit szívtam vele, de végülis nem volt gáz. Amikor már tudtam, hogy időben jó vagyok, kicsit körbe is mertem nézni. Fura volt, hogy a többiek bevállalták a hosszú körmöket, és akkor kicsit aggódni is kezdtem, hogy lehet, mégse lesz meg az a középmezőny… De utána inkább megint a reszelésre koncentráltam, és inkább duplán átbufiztam, meg kicsit fel is políroztam a körmök felületét, nehogy maradjon reszelőnyom, vagy bármi, ami csökkentheti az esélyeimet.

Amíg a modelleket zsűrizték, nekünk szabadfoglalkozás volt, ami igazából azzal telt, hogy egyik helyről ültünk a másikra :) Mivel úgy voltam vele, hogy úgysem leszek dobogós, legszívesebben meg sem vártam volna az eredményhirdetést, de aztán láttam fotókat a többiek versenymunkáiról, és kezdtem úgy gondolni, hogy még akár számomra érdekes eredmény is születhet. Szerencsére nem húzták nagyon el a díjátadót, a mi számunkat szólították másodiknak. Ahogy sorolták a neveket végig, szép lassan elérkeztünk a hatodikhoz, aki nem én voltam. És az ötödik sem. Ott akkor emlékszem nagyon izgultam, hogy nehogy negyedik legyek, hadd kerüljek akkor már fel a dobogóra… Aztán, amikor bronzérmesként szólítottak, nagyon örültem! Egyrészt a saját helyezésemnek is, másrészt azért, mert ez azt jelentette, hogy a Perfectes versenycsapat mindhárom tagja a dobogón állhat :)
Annyira örültünk neki, hogy nem is akartunk lejönni róla! A legnagyobb szó mindhármunknak az volt, hogy olyan zsűri értékelte jónak a munkánkat, aminek tagjait többségében az egyik konkurens cégtől delegálták.

A zsűrizésről:
A körmöket pontozták egyrészt az építőversenyek kritériumai szerint, másrészt pedig a szabadszél díszítettsége szerint is.
Durva volt látni olyan szempontokat a pontozólapon, amit eddig díszítőversenyen soha, és jó rossz volt szembesülni azzal, hogy még mindig nem tudok egyforma körmöket építeni… Aminek viszont nagyon örülök, hogy több zsűritag is úgy értékelte a körmeimet, mint “szép, harmonikus munka”. Tudom, lehetett volna hosszabb, akkor díszítésből is több fért volna rá, és talán még feljebb jutok a dobogón, de nem mertem bevállani, mert féltem, hogy kicsúszok az időből…

Összességében nézve jó volt versenyezni, de legjobban mégis a felkészülési szakaszt élveztem, azt, hogy a minikörmök helyett megint gyárthatok valami extrábbat, nagyon szerettem, hogy versenyzőaggyal kellett néznem a körmöket, amiket csinálok, és nagyon szerettem azt is, hogy látva a hibáimat, kénytelen vagyok visszavenni az arcomból, és megint dolgozni valamin, amit el kell érnem… Persze ezek a hibák az avatatlan szemnek fel sem tűnnek, de a zsűri, meg én is látom őket, és tudom, hogy min kell fejlődnöm, hogy a szakma képzeletbeli lépcsősorán a következő fokra léphessek!

Vélemény, hozzászólás?

Elég csak nagyjából a helyére tenni a képrészleteket, aztán katt a hozzászólok gombra!WordPress CAPTCHA