Nürnberg, 2009. október 18.

Amikor megtudtuk, hogy lehetőségünk van ezen a versenyen indulni, mindenki lázas naptárlapozásba kezdett… Építőverseny hétfőn, díszítőverseny vasárnap. És igen, indulunk! Jómagam díszítő, kolléganőim, Győrfi Reni és Fónad Ildi pedig építő kategóriában neveztek be.  Reni némi gondolkodás után elvállalta, hogy lesz a modellem, aminek kifejezetten örültem, mert így (önző én) sok segítséget kaphatok tőle  a verseny alatt, hiszen a versenyen rajtam kívül még valaki olyan ül az asztalnál, aki szakmai szemmel, ugyanakkor kívülről figyeli a munkámat, és ha úgy látja, tud terelgetni is, min kell még finomítanom.
Kb. két hét volt a versenyig ekkor még, nem mondhatom, hogy sok időm volt a felkészülésre… Szerencsére a téma elég hálás volt: Karácsony
A versenykörmök alapötlete elég hamar kialakult, és ugyan még semmi nem volt biztos, de azt tudtam, hogy átlátszó végű, jégcsapos körmöket szeretnék csinálni. A fehér-ezüst-áttetsző színkombináció mellett döntöttem, így már egyszerűbben tudtunk Reninek ruhát választani. A magyar divattervezők egyik leghíresebbike, Makány Márta biztosította a ruhát, ami úgy állt Renin, mintha ráöntötték volna… Gyönyörű, ezüstösen csillogó-villogó ruhát választottunk, és kedves ismerősöm, Már Robi segítségével szereztem be a kiegészítőket. Már akkor biztos voltam benne, hogy Reniből egy elegáns karácsonyi hölgyet varázsolunk :D

Az utazás… Rutinos utazók vagyunk, nemhiába, ha az ember gyereke egy német anyacéggel rendelkezik, sokat furikázik az autópályákon. Kispárna, utitakaró, mind-mind fontos kellékek ám :)
Szeretem az osztrák-német tájakat, a hegyekért pedig már kicsi korom óta odavagyok… Az utunk sokáig könnyű volt, ragyogó szép idő kísért minket, de ahogy átértünk a német részre, gonosz ködgomolyok takarták el a kilátást… Aztán magunk mögött hagytuk a felhőket is lassan, de nem bírtam ki, pár művészibb égboltfotót muszáj volt csinálnom :)

A péntek éjszakát Helmbrechtsben, Corneliáéknál töltöttük. Nagyon vártak minket, és a hosszú út után a Roland által készített vacsora nem csak a hasunkat, a lelkünket is kényeztette kicsit.

A szállodában este még befejeztem Reni sálját és mandzsettáját, aztán úgy aludtunk reggel 8ig, mintha muszáj lett volna :)

A szombatunk igazából semmittevéssel telt, kora délután navigáltuk el magunkat Nürnbergbe, hogy felfedezzük a terepet. A szálloda a gps szerint 6 percre volt a vásár területétől, kellemes csalódásként ért, hogy a valóságban is így volt. Délután segítettünk berendezni a standot, én pedig megnyugodva fedeztem fel, hogy a versenyterület pont a Nail-artistsra néz. Szinte hazai pályán éreztem magam :)

Este jött a legnehezebb rész: Reni gyilkos hosszúságú alapkörmeinek a megépítése. Vicces méretű helyen dolgoztunk, szerencsére Reni kis csinos vékony, így be tudtuk passzírozni a sarokba :D

 

Szeretem a szállodás reggeliket… Mondhatom, reggel nagy csalódásként ért a reggelizőteremben található tömeg. Javarészt a standépítő cégek alkamazottai voltak, életerős férfiemberek, jó étvággyal megáldva. Jelen esetben az én káromra… Persze azért találtam mit enni, de a legfinomabbakat naná, hogy föllegelték előlem :)

Még este kiderült, hogy a csarnokban nagyon hideg van, és valószínűleg ez másnapra sem fog változni, így Reninek a vállát szabadon hagyó ruhához két pulcsit is vittünk magunkkal, és én is vastagabban öltöztem fel, mint szoktam. Később nagyon örültünk ezeknek az óvintézkedéseknek…
Az elsők között érkeztünk meg, így egy eldugott asztalt választhattunk, ami sajnos nem bizonyult a legjobb döntésnek :( Kb. a verseny első harmadánál bekapcsolták a csarnok szellőzőrendszerét, ráadásul ez pont az én hátamra fújt. A levegő is egyre hűvösebb lett, áldottuk magunkat, hogy erre is gondoltunk. Reni vállát-hátát már az elejétől fogva két pulcsi melegítette, én pedig menet közben öltöztem fel egyre jobban. A verseny elején az idegességtől remegett a kezem, a közepén pedig azért, mert annyira fáztam :)

 

A verseny előtt megbeszéltük Renivel, hogy körmönként 10 perc festés engedélyezett, ha ez letelt, szóljon, hogy menjek a következőre. Persze ezt az ütemtervet pillanatok alatt felborítottam, amikor egy-egy színnel végigmentem az összes körmön :) Mindenesetre a három óra versenyidő nagyon hamar tovaröppent, a végén sietnem kellett, és nem tudtam a kitalált üveggömbhatást megvalósítani :(
Ugyanakkor a végeredménnyel elégedett vagyok, annak ellenére, hogy tudom, mennyi minden hiányzott a kész körmökről. Na, de majd a következő karácsonyos versenyen :D

 

Amíg a modelleket zsűrizték, nekünk, versenyzőknek csak elpakolnunk kellett, aztán izgulhattunk tovább.
Amikor meg tudtuk nézni az összes munkát, hát, bizony tátva maradt a szám. Nagyon aprólékos, nagyon szépen kidolgozott munkák kerültek ki a lányok kezei közül, volt pár, ami nagy kedvencem lett, nem is tudtam eldönteni, vajon ki hányadik helyre kerül. Amikor a modelleket visszahívták zsűrizni, akkor derült ki, hogy a zsűri is nagy bajban lehet :) Annyira egy szinten voltak a versenyzők, hogy az hihetetlen…
A közönség már a verseny közben is szeretett volna nézelődni, de szegény érdeklődők a zsűrizés közben is csak a beöltözött lányok hátát láthatták, így amikor végre elengedték a modelleket,rögtön körbevették őket. Szerencse, hogy egy dobogón álltak, mert a nagy tömegben gyorsan elvesztek volna :)

 

Az eredményre várva körbenéztünk a vásáron, és megállapítottuk, hogy nem hiába Haare 2009 a kiállítás neve, a körmös szakma elég kevés kiállítóval képviseltette magát. Hogy ne üres kézzel térjek haza, néhány sminkes cuccot azért sikerült beszereznem :) Érdekes volt, hogy a dolgok hasonló áron voltak, mint itthon, mégis, amikor pontosabban utánaszámoltam, kierült, hogy a vásárolt dolgokat itthon nem kaptam volna meg ennyiért. Persze, ha hozzászámoljuk a benzinpénzt is, akkor azért nem ilyen kedvezményes az ár :)
Ahogy lehetett tudni a pontszámokat, Kati utánaérdeklődött, hányadik helyen végeztem. Mint kiderült, a kifejezetten jónak számító 5. helyet szereztem meg, mindössze 11 (!!!!) ponttal lemaradva az első mögött. Hosszú út várt ránk, így úgy döntöttünk, az eredményhirdetést már nem várjuk meg, pár fotó után a többieket hátrahagyva hazaindulunk.

 

A hazaúton sem bírtam ki, annyira szépek voltak a fények, meg a felhők, hogy megint nekiálltam bővíteni felhőfotóimat :)

2 Replies to “Nürnberg, 2009. október 18.”

  1. Valóban tök jól néznek ki, csak azt nem értem, miért egy ember ujjainak végére kell ezt odarakni?! :o Művészi munkának egész jó, de hogy körömként mi értelme?!

  2. Szia!

    Ez a munka egy versenyre készült :) Ezt úgy kell elképzelni, mint egy divatbemutatót, ahol a kifutómodellek tulajdonképpen csak a “vállfa” szerepét látják el.

    Egy emberi kézen sokkal könnyebb kivitelezni az ilyen apró dolgokat, mert a modell is tud segíteni azzal ahogy tartja a kezét, ill ha szakmabeli, akkor a hibákat is látja, és tud figyelmeztetni, mire kéne jobban figyelni…

    A díszítőversenyeknek van egy másik ága, ahol nem kell az emberi kéz, ezeket Tipbox versenynek hívják. Itt a munkát otthon kell elkészíteni, annyi idő alatt, amennyit rászánsz. Az tényleg a művészi kivitelezésről szól :)

Vélemény, hozzászólás?

Elég csak nagyjából a helyére tenni a képrészleteket, aztán katt a hozzászólok gombra!WordPress CAPTCHA