Pillanatragasztó – szabad-e?

Nagyon fura, és nehezen viselem, hogy a szakmai viták előbb-utóbb, az észérvek fogytával személyeskedésbe csapnak át. Az ilyen parttalan “assziszedkivagyte” veszekedéseket egyszerűen nem értem. Én tudom, hogy tudom, segíteni szeretnék, de erre csak azt kapom, hogy hülyeség. Nincs indok, nincs észérv, semmi.

Ha valaki nem fogadja meg a tanácsom, az egy dolog. Nem sértődök meg rajta. De az, hogy egy arctalan, munkáit fel nem vállaló valaki hülyeségnek bélyegzi azt, amit mondok, az nagyon tud bántani. Nálam ugyanis alap, hogy nem mondok olyat, amiről nem vagyok ilyen-olyan módon meggyőződve, nem ajánlok, és nem húzok le olyat, amit nem ismerek, és mivel nem tudhatok én sem mindent, elismerem, ha valamiben nem vagyok kompetens. Csak így tudok saját magamnak is, és a tanácsaimat elfogadó körmös kollégák számára is hiteles maradni. Tudom, hogy sokan hallgatnak rám, és azt is tudom, hogy ez mekkora felelősséggel jár. Pont ezért, amikor bármit is leírok, előtte ezerszer átgondolom azt, és ha kell, ötször újraírom, hogy biztosan úgy értse mindenki, ahogy azt én értem…

És akkor, térjünk a lényegre :) A vita, ami a mai bejegyzést inspirálta, a pillanatragasztóról szólt. A kolléganő érvek nélkül, de azt írta, hogy a pillanatragasztó méreg, nem szabad használni, én pedig váltig kitartottam az álláspontom mellett, hogy egy pici sérülésre (pl felsértettük a körömbőrt), vagy a keresztben félbetört körmök rögzítésére használható.

Összeszedtem nektek (meg kicsit a magam igazolására is), mit is kell tudnunk róla…

Pillanatragacs

Mumus, vagy nem? Használjuk bátran, vagy tartsuk magunkat távol tőle?

Lássuk, mit ír a ragasztóról a wikipédia:

A pillanatragasztó (másként Super Glue, vagy Cyanoacrylate) egy gyorsan ható kötőanyag, mely szilárd felületeken használva polimerizálódik. A polimerizáció következtében szoros köteléket alkot az alkalmazott tárgyak között. A Kodak Research Labs két munkása, Dr. Harry Coover és Fred Joyner fedezte fel véletlenül az egyik kísérletezésük alatt, miközben célzókészülékekre alkalmas plasztikát próbáltak készíteni.

A pillanatragasztó egy akrilgyanta, mely a legtöbb tárgyat azonnal összeköti, a polimerizációt a vízben levő hidroxidionok idézik elő. Az úgynevezett anionos polimerizációs folyamaton megy keresztül, melyben a cianoakrilátos monomerek a víz hatására összekötődnek. A kötődő láncok addig kötődnek tovább, ameddig a polimerszálak csak bírják, így tartós műanyaghálót alkotva. Ezek a polimerek több millió polimerszállal kötik össze az összeragasztandó felületeket, így különlegesen erős köteléket alkotva.

A pillanatragasztót leginkább fogyasztási cikkek javítására szokták használni. Ezen kívül használatát lelte a törvényszéki orvostanban is, ahol az ujjlenyomatok felfedezésére használják, továbbá sebeket is össze lehet ragasztani vele.

A polimerizációs folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a bőrön található víz által pillanatok alatt ráragad a bőrre. Emiatt óvatosan kell kezelni, többek között ha a szembe kerül, akkor összeragaszthatja a szempillákat. Az akrilmonomerből kipárolgó ártalmas pára ingerli az orrot, a torkot és a tüdőt is.

Kiemelnék egy számunkra nagyon fontos mondatot: “sebeket is össze lehet ragasztani vele

 

Miből van?

A pillanatragasztó kémiai neve  cianoakrilát. Ennek fajtái:

– N-butyl-2-cianoakrilát: sebészeti területen használják, pl bőrragasztónak
– Metil-2-cianoakrilát: fémek ragasztásához használják, pl Loctite 496
– Etil-2- cianoakrilát: lakossági pillanatragasztó, bőr, fa, kerámia, papír stb ragasztására, (pl Loctite 401)  műszempilla ragasztó (pl JB Lashes), tipragasztók (pl BrillBird)

Hála a biztonsági adatlapoknak, ma már könnyen kideríthető, hogy mik egy-egy termék összetevői. Meglepő, hogy a pillanatragasztó ugyanaz, mint a szempillaragasztó és a tipragasztó, ugye? Tegye fel a kezét, aki ezt nem gondolta volna :)

 

Van-e cián a pillanatragasztóban?

A népnyelv a ciánt a hidrogén-cianiddal azonosítja, ami egy brutális méreg. Nos, mivel a pillanatragasztó egyetlen alkotóeleme etil-2-cianoakrilát, így elég egyértelmű, hogy cián nincs a pillanatragasztóban.

Akkor most mérgező a pillanatragasztó, vagy nem?

Kis toxikológiai jellemzés a Loctite 401 adatlapjáról (azért ezzel példálózom állandóan, mert mi is ezt használjuk az üzletben):

Orális toxicitás:
A cianoakrilátok viszonylag alacsony toxicitású anyagoknak minősülnek. Az akut orális LD50 érték 5000mg/kg (patkány) (LD50 = 50%-os letális dózis.) Majdnem lehetetlen lenyelni, mivel a szájban olyan gyorsan polimerizálódik.

Belégzési toxicitás:
Izgatja a légutakat. Magas gőzkoncentráció és hosszantartó expozíció esetén  érzékeny egyéneknél krónikus hatása lehet. Száraz, 50% alatti páratartalmú levegőben a gőzök a szemet és a légzőrendszert irritálhatják.

Bőrirritáció:
Irritálja a bőrt. Pillanatok alatt összeragasztja a bőrt. Alacsony toxicitásúnak minősül: akut dermális LD50(házinyúl)>2000mg/kg (LD50 =50%-os letális dózis) Bőrfelszín allergiás reakciója, a polimerizáció miatt, nem valószínű.

Szemirritáció:
Szemizgató hatású. A folyékony termék összeragasztja a szemhéjakat. Száraz levegőben (rel. nedvesség < 50%) a gőzök irritációt és könnyezést okozhatnak.

 

Összegzés:

A pillanatragasztó nem mérgező. Irritálhat, érzékenység esetén allergiát okozhat. Ha megnézzük a letális dózist (2000mg/kg), akkor egy átlag 65 kilós nőnek több mint 10dkg ragasztót kellene a bőrfelületére önteni, hogy baja legyen. Nálunk mondjuk 1-1 cseppet kap. Lehet gondolkodni.

A fenti adatok alapján tehát lehet használni (használjuk is, csak más néven).
A mindenféle ragasztó használata ugyanakkor körültekintést és precizitást igényel, és törekednünk kell arra, hogy a vendég bőrét, körmét nehogy megsértsük. Elsősegélyként alkalmazható, a sebszéleket összefogja, a kikeményedett anyag védi a sérülést. Pár nap (pár kézmosás) után a bőrről magától leválik.
Tipragasztóként a megfelelő technikával alkalmazva erős kötést biztosít a természetes köröm és a műanyag tipek között.

 

Mire használom én?

– tipragasztás: Lakkzselé alá egy-egy körömre szoktam tipet ragasztani, ha az látványosan rövidebb
– seb összeragasztása: ha sikerül a vendéget bántani, 1 csepp a sebbe. a kikeményedett anyag segít, hogy ne reszeljem szét még jobban a bőrt
– balesetes körmök rögzítésére: pl ha a vendég félbetörte a körmét, a törésbe cseppentek, és összenyomom. A leszedés idejére rögzíti a körmöt, fájdalommentessé teszi a folyamatot, hiszen nem lifeg a köröm egyik fele.

4 Replies to “Pillanatragasztó – szabad-e?”

  1. Én kipróbáltam, mert a vendégem rácsapta a fiókot a körmére.Keresztbe repedt,a saját körmével együtt.A nyilásba beleengedtem vékonyan a piilanatragasztót,tartottam és picit nyomtam a szabadszél felől össze.Pillanatok alatt összeragadt,megszünt a nem csekély fájdalom és igy minden nehézség nélkül tudtam vékonyitani az anyagot,és simán letudtam szedni róla géppel.Aki kételkedne benne,ne tegye mert nálam bevált,.Köszönöm a tanácsot Kriszta

  2. Debreczeni Márta Lídia says:

    Én egy kicsit korrigálnám a számításokat: 2000 mg 2 grammnak felel meg (1000 mg = 1 g). Tehát a letális dózis 2 gramm/ testsúly kilogramm. Így egy 65 kg-os nőnek 65*2=130 gramm mennyiség kell, ami kicsivel több mint egy tized kilogramm, nem pedig 1 kg feletti tömeg. A poszt lényegén nem változtat, csak bántotta a szemem.

  3. Dr. Bánhegyi Péter says:

    Nyugodtan lehet használni.

  4. Köszönöm a kiegészítést, tényleg elszámoltam, javítottam is!

Vélemény, hozzászólás?

Elég csak nagyjából a helyére tenni a képrészleteket, aztán katt a hozzászólok gombra!WordPress CAPTCHA