Ilona tanfija, meg a bolognai Cosmoprof

Elmondhatom, hogy a múlt hét igazán zsúfolt volt… Nem mintha panaszkodnék, sőőőt :)
A körömpalota utáni izgalmam épp, hogy elszállt, máris újabb érdekesség várt rám: Ilona Musik tanfolyama.

Bár a bemutatójáról lemaradtam, és sok negatívumot hallottam róla, azért nagyon vártam a hétfőt.

FB-n sokat csorgattam a nyálam a munkáit nézegetve, nagyon tetszettek mindig is a kis virágai, a finom, menyasszonyos díszítései. Mostanában annyira kevés mintás körmöt gyártok a vendégeknek, hogy már rendesen ki voltam éhezve a porcivirágokra!

Ilona tanfolyamán tök szép dolgokat tanultunk, és persze, amikor már tudom, hogy mit hogyan kéne csinálnom, akkor már tök könnyűnek látom, de nekem az istennek se jutnak magamtól eszembe ezek a dolgok. Pl csináltam ugyi a gyűrődéses technikát porciba, alufóliával. Csináltam már zseléből is, folpackkal. De az, hogy az alap egyből többszínű legyen, eddig sosem jutott eszembe. Ehhez is egy tanfi kellett :DDD
Ilona virágai amilyen mutatósak, annyira egyszerű elvet követnek. Nála is a kevesebb a több, nincs túlextrázva, semmi extrém bonyolultság, csakis odafigyelés, és részletes kidolgozás kell, hogy a virágai ilyen gyönyörűek legyenek. Nagyon élveztem azt a napot, szükségem volt arra, hogy kicsit kiessek a mókuskerékből, és feltöltődjek.
Munka közben pedig újra meggyőződhettem arról, hogy az új Perfectes színes porok (és a régi közül is némelyik) megüti azt a szintet, amivel már élvezet az alkotás. Van bizonyíték is :)

Aki ügyes, és tudni akarja, az FB-on megtalálja a felhasznált anyagokat, most nem írnék reklámot :D A lényeg, hogy nagyon elégedett vagyok ezekkel a porokkal, maximálisan megközelítik az anno először az országba került NA porok színét, minőségét. Bár még nincs olyan nagyon sok színben, mint az említett márka, a Perfectes csapat erőfeszítéseit ismerve hamarosan behozzuk majd a lemaradást ;)

A tanfi után dolgoztam még egy napot, aztán már csomagolhattam is össze körmös cuccaimat, meg a ruháimat az útra.

Megint egyéni csúcsot döntöttem, egy hetes ruhamennyiséget összecsomagoltam abba a táskába, ami eddig 4 napra volt hitelesítve :D És aki ilyenkor azt hiszi, hogy bármiről is lemondok, na az téved :D Mondjuk csalni csaltam, mert a cipőket külön zacsiban vittem :D

Az odautat bevallom nem vártam nagyon, bele sem mertem gondolni, milyen lesz 8-10 órát zötyögni egy emelőplatós teherautóval. De aztán kár volt aggódni, persze nem volt olyan kényelmes, mint egy Alfa, de mégis kellemes csalódás volt. Lehet, az is segített rajtunk, hogy félúton megálltunk, és az éjszakát Ljubjanától nem messze, egy kis szállodában töltöttük. A recepción félreérthették a viszonyokat, mert mi lányok egy franciaágyas szobát kaptunk, bár, a 3. ágy (amolyan  kempingágyféle) is meg volt ágyazva, így még válogathattunk is :)

A gyors reggeli után folytattuk az utat, meg kell mondjam, Szlovénia, legalábbis amit láttam belőle, gyönyörű!!!Hegyes-dombos a vidék (na igen, ezt én személy szerint amúgy is nagyon szeretem), az égbolt ragyogó kék volt, és mindenhol termőföldek, gyümölcsösök, meg legelők. Hülyeség, de legelőször a szlovén tej jutott eszembe :) Aztán Lajosunk mondta, hogy nagyon sokan Szlovániát kis-Ausztriának hívják. Igazat kellett neki adnom. A tájat látva úgy döntöttem, majd egyszer Tvel is el kell jönnünk ide, mert ezt neki is látnia kell!

A reggeli indulást követően (pontban 8kor gurultunk ki a parkolóból), nagyjából délre meg is érkeztünk Bolognába, a kiállítás helyszínére. A standépítéssel igazából annyi dolgunk volt, hogy az áruval telepakolt állványokat be kellett tolni a standba, aztán szépen elrendezgetni őket, végül a tégelyeket megszabadítani a védelemtől, és tádáááá, már állt is a stand :) A nagy dolgozásban lőttem néhány képet, csak hogy érzékeltessem a hangulatot :D

Az érdemi munkával viszonylag gyorsan megvoltunk, helyükre kerültek a polcok, a plakátok, megtaláltuk a helyét az összes elemnek, így utána tényleg csak a rendezgetés maradt. Első pillanatra azt gondoltam, hogy hú, ez simán kész, aztán csak elszórakoztunk még ezzel is ugyanennyi időt, mint magával a berendezéssel :)

Szerintem szép volt, bár tény, hogy a nyálam csorgott némelyik épített stand láttán, annyira gyönyörű volt! Volt olyan, ami fényes hófehér volt, olyan mennyország fílingű, csak egy baj volt vele: ott aztán árulni nem lehetett, max tárgyalni…
Nagy kedvenc volt egy másik is, ahol épített pult volt, és egy nagyon faja poszterrel tapétázták a hátfalat…

A körmös cégek egyébként 2 nagy, egy mini és egy fél pavilonban kaptak helyet. Ahhoz képest, hogy mennyivel nagyobb léptékű volt az egész kiállítás, mint az itthoni Beauty, nem találtam olyat, ami hűűű, de lekötött volna.

Sokkal nagyobbak voltak a standok, mint itthon, volt, ami kifejezetten boltszerűre volt megépítve. A cuccokat sok helyen ki sem lehetett próbálni, viszont elég sok standnál dolgoztak körmösök. Fura volt még nagyon, hogy olyan sok körmös cég volt jelen, hogy el se fértünk az épületekben, mi például konkrétan egy sátorban voltunk. Igaz, majdnem akkorában, mint némelyik fix csarnok…
Érdekes volt még, hogy több stand is zsibvásár jelleget öltött, pl a mindenhol jelen lévő lengyeleknél is ilyen volt. Az is szokatlan volt, hogy ahogy közeledett a  kiállítás vége, sok standnál egyre olcsóbb lett minden :) Mondjuk álmaim bőröndjének az árát csak 10 euróval csökkentették, mégis, így már alatta volt a lélektani határomnak. Jajj de szépen fogalmazok :D Szóval jött velem :) A régi húzós bőröndöm amúgy is kiszolgált, és a kiállítás előtt a húzókája végleg megadta magát, így talán még könnyebb szívvel költöttem a pénzt :) Egyébként a bőrönd nagyon extra, teljesen más, mint amiket itthon lehet kapni… Sokkal nagyobb, az alsó részében van fiók is a kicsi kütyüknek, a teteje meg vállpánttal kiegészíthető. Alul is, felül is elférnek kényelmesen a nagyobb flakonok is állva (!!!), amit egyedül hiányolok belőle, az a réteges kihajtható apróságtároló. De a régi bőröndömnek a tetejét megtartottam, szal a kettő együtt kb az egész bolt cipelésére alkalmas már. Jahh, és ami nagyon nagyon fontos: a bőrönd maga ezüst, metálosan csillogó krokodilt formáz. Nem formailag, mintailag. Nyami :D Az utazós táskámat elnézve amúgy is vonzódok a krokodilbőr jelleghez, lehet, ez valami beütés nálam… Visszatérve a kiállításra: igazából elég sok pénzt vittem magammal, hogy majd hűde bevásárolok (elvégre csak ez európa legnagyobb szépipari kiállítása), de csalódnom kellett. Pár csillám, meg a bőrönd, ami hazajött velem.

És akkor legyen szó a körmökről is: A nápolyi tapasztalatokhoz képest megkönnyebbültem, itt nem voltak olyan hűdegáz fazonok, sőt, némelyik lány kifejezetten szép körmökkel érkezett. Mondjuk lehet, hogy ebben szerepe volt annak is, hogy sok magyar lány dolgozott a standokban :)
Jó volt találkozni eddig ismeretlen ismerősökkel, akinek csak a munkáit nézegethettem a neten,  sőt, találkoztam olyan “ismerőssel” is, akivel tanfolyamon voltunk együtt pár napot, és igazán nem is foglalkoztunk egymással, csak most, a kiállításon örültünk magunknak, meg a másiknak  :)

Első napon még fotózgattam a körmöket, amiket csináltam, de utána valahogy olyan egysíkú lett az egész… Meglepő, hogy mennyire nem elfogadóak az észak-olaszok.. Kocka minden mennyiségben, de rövid, és díszmentes legyen… Volt, hogy jól jött, hogy nem tudok beszélgetni olaszul, mert így kb azt csinálhattam, amit akartam :) A cérna végül akkor szakadt el, amikor utolsó nap jöttek a gyereklányok… A 13 éveseknek egyszerűen nem voltam hajlandó körmöt építeni, erre ők szájhúzva, megsértődve hagytak ott.
Cserébe azért volt kellemes élmény is, akivel tudtam kommunikálni, és szakmabeli is volt, azzal nagyon jól elszórakoztunk, és még az anyagokkal is megismerkedett.

Itthon nem annyira megszokott, hogy valaki több napon is kijöjjön (hacsak nincsen olcsóbb, vagy ingyenes belépője), de a Cosmoprof akkora volt, hogy tökre érthető módon többen 2-3 napot szántak a kiállítás alapos tanulmányozásának. Ilyenek voltak a svájci lányok is, akikkel első nap durván hiányos olasztudásomat kézzel lábbal kisegítve kommunikáltunk, aztán kiderült, hogy könnyedén cseveghetünk németül is :) Így utólag, az elkészült képeket nézegetve verem a fejem a falba, mert kb semmi olyat nem fotóztam le, amit érdemes lett volna… Legközelebb megígérem, jobban felkészülök, és mindent-mindent lefotózok!

A 4 nap kiállítás egyébként olyan gyorsan elszaladt, hogy csak na, alig eszméltünk, és már vége is volt. Már épp kezdtünk hozzászokni a keléshez, a reggelihez, a finom vacsorákhoz, erre gyalázatos módon egyszerre csak véget ér az egész… Utolsó este előre féltünk, mennyire fog hiányozni a finom vacsora, de aztán már annyira csomagoltunk, hogy senki nem gondolt vissza, inkább arra koncentráltunk, hogy mielőbb útnak indulhassunk. A bepakolás szinte ugyanannyi időbe tellett, mint amikor építettük a standot, megdöbbentő volt, hogy itt is a babramunkával ment el az idő… De aztán jött a búcsúzkodást, elköszöntünk az olaszországi partnerektől (itt is köszi nekik a szuper szállodát, meg a jó hangulatot), és nekiindultunk  a hazaútnak. Eleve úgy terveztük, hogy hazafelé is megalszunk valahol, csak azt nem tudtuk, hogy meddig jutunk el, így a szállodaválasztásnál abszolút a gps-re bíztuk magunkat. Hát volt meglepi, nem gyenge! Éjjel egykor támadtuk be a hitelt, aminek a recepciója, meg a hallja kellemes reményeket ébresztett bennem. Imola óvatosan figyelmeztetett, hogy az olaszoknál bármi lehet, ne reménykedjek túlságosan… De aztán jöttek a folyosók, a lift, és a szobánk… Szerintem elég, ha azt modnom, hogy ezerrel elkezdtünk fotózni, mert nem akartunk hinni a szemünknek :) A hatalmas, kétágyas szobában 2db másfél személyes ágy volt, a fürdőn kívüli mosdóval (bidé persze itt is volt), puha volt a szőnyeg, meg úgy összességében is, nahh. Hát nagyon elégedettek voltunk! Reggel bíztattuk magunkat, hogy akkor tuti a kaja lesz szegényes, de neeeeem, az is nagyon szuper volt. Megállapítottuk, hogy szeret minket az élet, jessz, ó jessz!

Innentől a hazaúton igazából semmi érdekes nem történt,  az utsó két órát simán átaludtam… Illetve de. Még Olaszországban, a szlovén határ előtt mintha egy earthshipet láttam volna. Azóta is utána nyomozok, de senki nem tud semmit róla, és a neten sem találtam róla infót :(

Amúgy, ha valakinek ismerőse Bernat-Jazz a kamionos, megmondhatja neki, hogy mi voltunk az a két szőke csaj, aki a benzinkútnál úgy mosolygott rá :D Ha profi vagyok adatgyűjtésben, és minden igaz, ezt a gyönyörűséget neki köszönhetjük:

Több ilyen zene keresése itt: MAGYAR ZENÉSZ BÁZIS

One Reply to “Ilona tanfija, meg a bolognai Cosmoprof”

  1. […] jól esett kicsit lábatlógálni, és nem csinálni semmit! Megszültem a bolognai túráról a beszámolómat, van néhány fénykép is hozzá… Kicsit utálom magam, mert nem dokumentáltam az […]

Vélemény, hozzászólás?

Elég csak nagyjából a helyére tenni a képrészleteket, aztán katt a hozzászólok gombra!WordPress CAPTCHA